Imádom ezt a bemutatót, mert gyakorlati tanácsokkal lát el és nagyon alaposan mutatja be a papírszínház lényegét. A színház nagyon addiktív, ha van a családban bárki, akinek van egy kis affinitása a meséléshez, akkor a papírszínház a világ legjobb ajándéka lehet az egész famíliának. Az már csak hab a tortán, hogy többfélképpen használható, csak a gyermeki fantázia szabhat határt!
A mese a gyermek ambróziája. Egyfajta mennyei manna, amellyel képes a világban utat találni. A gyermekek gondolkodása rendkívül eltér a felnőttekétől. Lelkük egészen számunkra képtelennek tűnő logika mentén mozog.
Nálunk a mese mindenek felett áll. Míg kisebb volt a lányom, naphosszat ült az ölemben és csak meséltem és meséltem. (Akiknél a kicsi nem ül meg mesehallgatás közben, az nem baj, ha játék közben szívesen hallgatja, csak mesélj! ☺ ) Sokszor használom nevelésre is a mesét. Inkább mesélek egy történetet a kislányról, aki körülutazta az étkezőasztalt ahelyett, hogy folyton azt mondogatnám, hogy üljön nyugodtan evés közben. A mese egyfajta béke szigete, elsimítja a hatalmi harcokat, konfliktusokat, közelebb hoz, segít megérteni.
A keret lehet bábszínház, lehet fotókeret grimaszolós játékhoz, de biztosra veszem, hogy szívesen kipróbálják, átférnek-e rajta, szóval többféleképpen is használható. A mesék illusztrációja modern, némelyik már-már abszurd, a gyermek esztétikai érzékét azonban kétségkívül formálja. Akik hasonlóképpen szeretik a meséket, azoknak azért, akik úgy gondolják, náluk elkélne némi különlegesség, hogy mesére csábítsák a gyermeket, azoknak azért ajánlom szívből a Csimota Kiadó papírszínház sorozatát.
Nagyon érdekes cikkre lettem figyelmes Judit ajánlójával kapcsolatban. Érdemes elolvasni a mesecentrum.hu cikkét is a témában, amely kijelenti, hogy az elmúlt másfél évtizedben a hazai gyermekkori nevelés és művelődés egyik legizgalmasabb vizuális művészeti irányzata a japán kamishibai, magyarul papírszínház (újra-)felfedezése volt.
