Első ránézésre tragacsnak tűntek, aztán a beszélgetésből kiderült, hogy nagyobbat nem is tévedhetnék. Ezek a járművek már így születtek, egy képzelt világ tökéletes járművei. Gyerekrajz külsejű, csupaszív darabok gurultak ki a Dadu műhelyéből.
Meséljetek kérlek az újdonságaitokról, a Daduautomobilokról! Mi inspirálta őket, mit érdemes tudni róluk?
Ha azt mondják valakinek, hogy soroljon fel tíz gyerekjátékot, szinte biztos, hogy köztük lenne a kisautó. Mi is elég rég gondoltuk már, hogy kellene csinálni, de valahogy mindig halogattuk. Illetve volt olyan, hogy valami jó formájú, leeső fadarabból, ami szinte kínálta magát, Lacek csinált valami vicces csotrogányt, de azt megtartottuk magunknak. Igazából nem is tudjuk, hogy miért csak most, de örülünk neki, hogy végre belevágtunk, mert nagyon élvezzük csinálni őket.
Milyen vezérelveket vallotok velük kapcsolatban? Milyen egy jó jármű? Egészen extrém a kinézetük, azonnal imádni lehet a „sutaságukat”.
Alapvető, hogy könnyen guruljon, bírja a strapát, egy kicsi kéz is jól meg tudja fogni, és hasonlítson egy járműre. Mondjuk ez utóbbit mi szeretjük kicsit szabadabban értelmezni, inkább azt gondoljuk, hogy hasonlítson egy autóra, amit egy gyerek rajzolt. Imádjuk, és hát kicsit irigyeljük is azt a lényegretörő, bátor, kreatív alkotást, ami csak a gyerekek sajátja, hogy nem vesznek el hülye részletekben amikor rajzolnak, mert a képzeletük tökéletessé varázsolja a krikszkrakszokat.
Mi is valahogy így próbáljuk megrajzolni a járgányok formáját, hogy inkább karakteresek, valahogy emberiek legyenek, mintsem szigorú, egzakt másolatai létező márkáknak. Persze nyilván van olyan, hogy egy kocsink hasonlít kicsit valamelyik jól kitalált igazi autóra, sőt, készült egy játékos replika is a vadul színes Rolls Royce alapján, ami John Lennon legendás járgánya volt, de általában nem erre törekszünk. És mivel, mint a daduk általában, a járgányaink is egyenként vannak kitalálva, nagyon élvezzük, hogy mennyire különbözőek.
Majdnem megkérdeztem, hogy szempont volt-e hogy valamiféle nyíltvégűséget csempésszetek egy olyan egzakt játékba mint az autó, de azt hiszem ez nálatok alapból jön. 🙂
Gondolom ha egy szigorú Waldorfos pedagógus vagy szülő ránéz ezekre a járgányokra, akkor azt mondja, hogy ezek bizony nem nyíltvégű játékok, mert az autó az autó, és nehezen lehet mondjuk szénaboglya vagy krumplipüré. Ugyanakkor ha egy kisbuszra például egy csomó virág van festve, az egy gyereknek már simán lehet guruló kert is. De azért ezek alapvetően járművek, csak olyan Dadu-félék. És igyekszünk olyasmit is kitalálni, ami nem tipikus a kisautóknál. Most húsvétra például tojásszállító furgonok készülnek, nehogy már a nyusziknak gyalog kelljen hurcolászni a festett tojásokat.
A legfontosabb kérdéskör a mechanikai tulajdonságokra irányul: hogy hogyan gurulnak, mennyire bírják az ütközéseket, milyen az alvázuk?
Nagyon figyelünk rá, és minden autót egyenként alaposan tesztelünk, hogy jól pörögjenek a kerekeik, szóval gurulnak rendesen. De azért azt tudni kell, hogy egy teljesen fából készült szerkezet nem tud annyira gyorsulni, mint mondjuk egy matchbox. A formák kialakításánál pedig ügyelünk rá, hogy jó masszívak legyenek, bírják a karambolokat.
Persze a fa az fából van, ha leejtik és pont valami szerencsétlen módon ér földet, azért előfordulhat, hogy letörik róla egy darab, de faragasztóval meg lehet gyógyítani. És hát nem görkorcsolya, a bükkfa tengely azt nem valószínű, hogy kibírja, ha ráállnak. De azért nagyon bátran lehet játszani velük, bírják a strapát.
Kövesd a DADU-t a TikTokon és böngéssz a weboldalukon!
