Daduék sajátos világot alkotnak, kézzel festett alkotásaik segítenek kizökkeni a hétköznapok monoton szürkeségéből. Nem csak a minták emlékeztetnek álmodozásra, figuráik különc formái, igéző szemei és vibráló színei a Dadu-féle Kakukkiába vezetnek bennünket. A Dadu sokszínű termékkínálatából most a bebopokról, mesebeli figuráikról kérdeztem Mónit és Lacekot, akik imádnivaló stílusban mesélik el a varázslények történetét.
Hogyan jöttek létre/keletkeztek a Bebopok, mi a történetük?
Az úgy volt, hogy Daduval bandukoltunk a meseerdőben, és repkedtek a fényecskék, mint a bogarak, ahogy az erdőkben már lenni szokott, és csiripeltek is mindenféle madárkák – na jó, legyünk igazságosak, károgtak is meg volt aki kicsit hamisan tolta –, szóval Dadu éppen eldobott egy tobozt a Bikficnek, amikor megmozdult az avarban valami.
Persze, ahogy játékos kutyák és daduk esetében ez természetes, kicsit megijedtek, és a hátunk mögül kukucskáltak izgatottan, meg buksibillegetve füleltek, aztán amikor már vagy fél perce nem történt semmi, akkor nagyon felbátorodtak, és egy hosszú gallyal megpiszkálták a valamit.
Az illető – mert akkor még persze nem tudtuk, hogy kicsoda –, elkezdett arról magyarázni, hogy neki nem is szabadna csikisnek lennie, mert egy igazi félelmetes és hatalmas vadállathoz az nem nagyon illik, de ő nem tehet róla, valahogy mindenben más, mint a rokonai, és akkor, hogy ezt meg is mutassa, kidugta egy falevél alól a farka végét, ami citromsárga volt és rózsaszín tulipánok meg kék pettyek díszelegtek rajta.
Hát itt már végképp elvesztettük a fonalat, mert ilyen fazont még egyikünk sem látott soha, de akkor már hiába kérdezgettük, hogy ki ő, meg kérincséltük, hogy bújjon elő egészen, mert már annyira nevetett (hát persze, mert a Bikfic tovább csikizte), hogy a könnye is kicsordult.
– Krokodilkönny! – kiáltott fel Dadu. Boldogan, mert persze neki volt igaza.
Hát így találkoztunk az első beboppal.
Na jó, az az igazság, hogy kicsit hantálunk, de csak a mese kedvéért, meg azért, mert pont a krokodilról az avarban van egy videónk, amit megmutatnánk, ha már ilyen kedvesen kérdezel minket. Szóval valójában az első két bebop Lócskamati és Macserafin volt, akiknek Erzár Lávin adta a nevet Dadu álmában, de aztán felébredtünk, és rájöttünk, hogy mi nem is tudunk nekik hirtelen nevet adni.
Miért különlegesek számotokra?
Mi nem tehetünk róla, jöttek sorban a többiek, elefántok és birka, és zebra, tacskó, tevék, szamár, orrszarvú… mindenféle népség, tarkábbnál kacifántosabb ruhákban, táncolva és trombitálva és mekegve, és nem hagytak minket aludni, mert annyira jó kedvük volt, és olyan jó, pörgős zenéket nyomtak, hogy azóta különlegesen szeretjük őket.
Hogyan határoztátok meg a méretüket, mik voltak a főbb szempontok?
Na ez már egy nehéz kérdés, mert amikor minket elkap a hév, akkor nem nagyon szoktunk főbb szempontokon, meg méreteken gondolkozni, hanem csak úgy csináljuk, ami jön. De volt egyébként praktikus szempont, például hogy körbe tudjuk festeni a lábaikat is ecsettel, mert ha mondjuk valakinek csíkos a zoknija, az nem dukál, hogy csak elöl meg hátul legyen csíkos.
Milyen fából, milyen festékkel, milyen technikával készülnek?
Meseerdei fából bababarát szivárványfestékkel. (Minden Dadu hársfából van és mindenbarát viaszos vagy akril festékkel pingáljuk őket, a bebopokat is.)
Ki álmodja meg a mintákat az egyes figurákra? Néhányuk alakja gyerekrajzra hasonlít.
Dadu :)A gyerekrajzra hasonlítást azt mindig dicséretnek vesszük.
Hogyan zajlik a tervezésük?
Mi általában is csak fejben tervezünk, erre a Bikficsétáltatás reggelente kiváló alkalom, és aztán direkt a fára rajzoljuk fel amit kigondoltunk. A bebopoknál ez nem is lehetne másképp, mert tényleg akkor lesz csak elég szabad, meg bátor, meg vidám, ha nem görcsölünk rajtuk túl sokat, hanem improvizálunk. Szerencsére Dadu barátai is azonnal megszerették őket, a legtöbbjük nagyon hamar gazdára talál, így próbálunk gyorsan újabbakat készíteni. Ráadásul, ahogy közeledik a karácsony, kitalálta némelyik bebop, hogy neki bizony ünnepi fellépőruha kell.
Általában is igaz szerintünk, hogy a legjobb játékok jókedvből készülnek, de ezeknél a figuráknál ez fokozottan így van. Az egyik anyuka írta, hogy olyan napsugaras érzéssel töltötte el több bebop, és ez az, amit nem lehet megtervezni, kitalálni előre. Csak akkor működik, ha mi is ilyesmit érzünk közben. Persze egy ilyen üzenettől nyilván fülig ér a szánk, és akkor a műhelyben is kisüt a nap.
Hogyan jött a név?
Igazából ez volt a legnehezebb az egészben. Már egy jó nagy csapat készen volt, amikor még mindig azon agyaltunk hogy nevezzük őket. Volt egy rakás elvetett ötlet, aztán valahogy beugrott a bebop, talán éppen valami olyasmit hallgattunk előtte.
Dadu szeret bebopot hallgatni, mert kreatív,
bátor, színes, szabálytalan, lázadó, gyors, pörgős, improvizatív. Pont, mint ezek a cimborái.
A Dadut megtaláljátok a dadu.hu weboldalon, a Facebookon és a Youtubeon!
Ha érdekel a meseerdő, nézd meg a Dadu videóját!
