Szerettem volna Valentin napra valami igazán különleges, színes ötlettel újra felbukkanni előttetek. A valóság, hát még a képzelet, annyira izgalmas és annyi mindent lehetne vele kezdeni, hogy az szinte bénító néha.
Gondolkodtam, miképpen induljon ez az írás, mi lenne alkalmas, tartalmas, friss és tanulságos erre az időszakra.
Igen, hoztam színes, üdítő foglalkozáshoz is leírást, de mindenekelőtt egy alkalomhoz illő történetet szeretnék mesélni Nektek:
Kiko
Kiko a fiam kis oroszlánja. Egy látszólag egyszerű, kisoroszlán. Könnyen beszerezhető plüss. Kikot meg jópár éve kaptuk, egy kedves öreg rokontól, aki azóta már nincs velünk. A kisebbik fiú vele alszik, vele pihen es a játékban is sokszor társa. Igazi barátság az övek. Kiko egy nap úgy tetszik nagyon fázhatott (avagy a gyereknek kísérletezni támadt kedve) es a kályha mellett álldogálva túl közel bújt a kandalló ajtajához es csúnya égési sérüléseket szenvedett.
A plüss bundája a hátsó lábain megolvadt. Rettentő kétségbeeséssel vette tudomásul a fiam, hogy Kiko komolyan es látványosan megsérült. En is nagyon elkeseredtem, az én szívemhez is hozzánőtt már. Emlék sok okból. Hogy oldjam a feszültséget, bekötöttük a sebet gyorsan és azt találtam mondani, hogy ne féljen, meg fog gyógyulni. Teltek a napok, hetek.. Mi, szülők, arra gondoltunk, hogy rendelünk neki egy másik, ugyanolyan oroszlánt és majd kicseréljük, mondván: lám, valóban meggyógyult.. A kicsi várta-várta, hogy egy alkalommal, mikor a kötést cseréljük a lábain, a sebeket nem találjuk többé. A megégett műanyag szúr és zavarta. Ezért is és bízva a gyógyulásában pár naponta kötöztük a sebeit. De nem múlt el. Más történt.
Én közben megvettem a másik darabot. Kiko azonban különleges lecke volt. Csak még nem értettem mi a tanulság. A fiút nem zavarta Kiko sebe. Nem is várta már, hogy visszaváltozzon olyanná amilyen volt. Kiko sebhelyes. De ugyanaz maradt, aki volt. Számomra sokkal nehezebb volt megérteni, pedig csodálatosan egyszerű. Elfogadta őt.
És én egyre bűnösebbnek éreztem magam, hogy csalárd módon, álmában Kikot elvettem volna és azt hittem volna, hogy nem veszi észre. Hogy Kikot csak úgy el lehet tenni és kicserélni… A másik oroszlán tehát ott gubbasztott a dobozban. Meghívtam, de nem hozhattam őt sem ilyen helyzetbe. Nos.. emlékeztek Egérkére, a fogtündér-egerre?
Bizony sokszor kisegít es a fiúk mindennapi kapcsolatban vannak vele. Levelekkel, titkos üzenetekkel kommunikálnak. Hat egy alkalommal, mikor Egérke ismét pár nap kimaradás után újra jelentkezett, kiderült, egy új barátjánál volt. Momónal, aki történetesen egy oroszlán. “Még szerencse, hogy nem eszik egereket. Momo nagyon kedves, szuperül tud ugrálni. Mit szólnátok, ha meghívnám ide egyszer?“ – írta Egérke. Ez persze izgalmasan hangzik. “Egy oroszlánt ide?” – csattantak fel a fiúk. “Az hatalmas állat és összekakilná a lakást.”. Végül kiderült a következő levelekből, hogy Momo egy kölyök oroszlán és kifejezetten félős. Nahát..mint Kiko.. Momo végül meghívást kapott a pici szülinapjára, ami a napokban volt. Igen. Ugy döntöttek, meghívjak.
Kikot is felkészítették, talán új barátja érkezik. Izgatottan vártak, milyen lehet. Tényleg eljön-e. Kikonak milyen jó lenne, ha lenne barátja. Es Momo eljött. A jeles napon, amíg a fiúk vásárolni voltak, Egérke elkísérte hozzánk az ünnepségre. Ott várták őket együtt az előkészített asztalon. Hatalmas örömet okozott. Így lett végül két oroszlánunk. Kiko és Momo.
Én pedig mérhetetlenül büszke vagyok a fiúkra, hogy ilyen csodálatosan, feltétel nélkül szeretnek.
S hogy Bálint napjára a történeten kívül ügyeskedni valóval is szolgáljak, a legutóbbi szín-tanulmányaink eredményeit osztom itt meg veletek. Miért is? Mert a legkisebbektől egészen a felnőttekig izgalmas és mégis megnyugtató élmény a színekkel való játék.
Színderítő
A vizes papírra vízfestékkel festés különleges élmény és meglepően tanulságos. Arról nem is beszélve, mennyi csoda készíthető az így készült színes-foltos papírból: önmagában, vagy akár kis tisztázás után képeslapként, üdvözlő kártyaként, ajándék kísérőként használható. Verset, imát, fohászt írva rá, megnyugtató, mégis vonzza a tekintetet, lelket. Belőle különböző formákat kivágva, játékos, vidám díszek, garland-elemek készíthetők. Számos tutorial megtalálható a netet böngészve is, hogy álomszép mécsestartókat hajtogathassunk vagy ragaszthassunk belőle ünnepnapokra (Magunk is hajtogattunk, ragasztottunk már két félét. Adódó alkalommal megoszthatom a tapasztalatainkat.) A lehetőségek sora gyakorlatilag végtelen. Varázslatos.
A következőképpen kísérleteztünk:
A három alapszínt készítettük elő. Először egy színnel, lassú ecsetvonásokkal. Egy szín tónusait előhívva. Az ecsetet lassan mozgatva. A szín vízzel való találkozását figyelve.
Aztán két színt használtunk. A fiúk már tudták, hogy egyes színpárok melyik harmadik színt fogják életre hívni, mégis nagy örömmel vették tudomásul a megjelenését. Festés közben csuda dolog mesélni a színekről, a színek barátságról.
Később mind a három színt játékra hívva kísérleteztünk. Ez már inkább volt kihívás, hiszen könnyű elmerülni a mozdulatokban és hipp-hopp besötétedik a felület. De lám, ha száradás után még egy pillantást vetünk erre a sötétebb, foltos papírra, mégis mennyi féle színárnyalatot tudunk felfedezni.
ELŐKÉSZÜLETEK, SZÜKSÉGES ESZKÖZÖK ÉS A TECHNIKA LEÍRÁSA
Szükséges eszközök:
- akvarell papír (érdemes jó minőségű papírra beruházni, mivel nagyban befolyásolja a festés élményt)
- ecsetek (úgy találtuk, a szélesebb, laposabb ecsetek alkalmasabbak)
- Stockmar akvarell festéket használtuk
- darab tiszta szivacs (tehát új) – egy mosogatószivacs puha felének negyede is elegendő
- műanyag felület az asztal védelmére
- kisebb befőttes üvegek
- egy tiszta, száraz rongy fejenként
Előkészületek
A papírt beáztatjuk egy tálca/tepsi csapvízbe. Nem kell sokat hagyni. Jómagam éppen addig hagytam, hogy vizet szívjon, míg a festékeket kikevertem. A fent említett márka festéke koncentrátum, így elég egészen keves is egy alkalommal. Egy kisebb befőttes üvegbe kiskanál festéket oldottam fel, talán fél deci vízben. Egy próbalapon ellenőriztem a festékem sűrűséget és korrigáltam, ha szükséges volt.
Így készítettem elő a három alapszint. Egy üvegbe ment a kék, másikba a sárga, harmadikba a piros. Minden festő kap egy készletet maga elé egy darab szivacsot , ecsetet , törlőkendőt és vizes üveget az ecset öblítéshez.
A papírt a vízből kivéve a műanyag terítőre, a festő elé tesszük. A kis szivacs darabbal óvatos mozdulatokkal felitatjuk picinkét a vizet. Vigyázzunk, nem kell letörölni, felitatni róla, csupán halványan átsimítjuk.
A festés maga
Aztán indulhat is a színmese. Csodálatos történetek a fázós kékről, a bátor pirosról és a sárgáról. A barátságukról, új barátaikról. (A Waldorf pedagógia szerint az első 3 tanévben a munka teljes egészében érzésekre épül, majd fokozatos az átmenet míg elérkeznek addig a pontig, ahol a színek a történetmesélés eszközeivé, hordozóivá válnak. Ez azonban már egy hatalmas és rendkívül izgalmas tudásfelhő, amiben én nem vagyok jártas és nagy csodálattal figyelem a szakértő pedagógusok munkáját. )
Óvatos mozdulatokkal, figyelmesen “dolgoztak”.
Más alkalmakkor, hogy még érdekesebbé tegyem a folyamatot, egy fehér zsírkrétát is használtunk. A fehér alapra azzal, egyszerű, láthatatlan rajzok kerültek, majd arra festve, varázslatos módon a vonalak láthatóvá váltak. Ekkor a papírt nem vizeztük be előtte.
De maguk is remek ötletekkel rukkoltak elő. A festéket cseppentettek a papírra és mozgatva azt érdekes minták rajzolódtak ki. A festék cseppeket fújva a papíron, azok elindultak és egymással találkozva összeolvadtak. Az asztalt védő műanyag terítőre került színcseppekre nyomva a papírt ismét különleges mintákat kaptunk.
Utómunkálatok
Az elkészült, csont száraz darabokat egy virág présbe tettük. Egy ilyen prést ügyes apukák vagy nagypapák semmi perc alatt el tudnak ütni és meglepően hasznos darab. Nem csak a virágok szárításában segítség, de a hullámos festményeket is ebben simítjuk. Sőt, ha két réteg papírt kell szépen összeragasztani, abban is nagy segítség.
Nagyobbaknak, a színek és azok árnyalatainak és tónusainak megfigyeléséhez hasznos eszköz egy színkártya készlet. Mi egy festékboltból szerzett színpalettát daraboltunk fel es annak segítségével eddzük a szemünket.
Bálint-napra kis üzeneteket, lélekmelengető idézeteket is írhatunk az elkészült darabokra. Képeslaponként is továbbíthatjuk.
Ti miket készítetek ezekből a színes-foltos vidám alapokból? Írjátok meg a csevegőben!
