Két éve már kinéztem magamnak, de kezdőként, piacismeret nélkül kicsit sokallottam az árát, így nem vettem meg. Aztán egy vacsora közben szóba került, érveltem mellette és mutogattam a Forbes cikkét, így elfogadta a Tanács és másnap megrendeltem. Azóta nem tört el a gyerek egyik ujja sem, de ez csupán a véletlen műve. Egy ívelt falapról beszélünk, ami se nem puha se nem tapadós, mégis velünk marad.
„Az egyensúlyozó hinta természetes egyszerűségével támogatja a szabad és kreatív játékot.”
Végülis támogatja!
Itt most elirányítalak a Varázspalló oldalára, hogy megismerkedhess a mozgásterápia gondolatával. Akinek elég csak egy ide másolt bekezdés annak íme:
A varázspalló egyik nagy előnye, hogy sok más fejlesztőeszközzel szemben csupán két dimenzióban mozdul, billen, és a földre simul. Így a terápiás foglalkozások alkalmával azok a gyerekek is hamar megbarátkoznak vele, akik bizonytalanabbak, vagy akik számára a mozgás kihívást jelent, illetve a kisebbek is biztonsággal tudják felfedezni és használni.
Nálunk ez a hintázás nem mindennapos dolog. Ha néha a fiacskám eszébe jut másfél percig foglalkozik vele, ide oda imbolyog büszke tekintettel, aztán két hétig vissza se száll rá. Inkább használja csúszdának és asztalnak, valamint egyfajta tereptárgynak a kalandpálya kialakításához. Ritkán bunkernek. Soha nem feküdt rá, ahogy azt sok-sok képen látni, pedig igyekeztem én, kispárnát is húztam rá a huzatánál. Ez a hinta dolog egyébként is érdekes, írják több helyen, hogy a szülők is bátran próbálják ki. Én merem állítani, hogy ezt a tanácsot megfogadni rossz döntés!
Szemléletváltás kell!
Nehéz ügy, mert szó szerint nehéz, az íve miatt nem lehet csak úgy bedugni a szekrény mögé. Persze most nem azt akarom mondani, hogy soha nem használjuk, mert a kanapés-székes bunkerből csakis azon lehet lecsúszni, kisasztalnak is tökéletes, néha garázsnak is. Sajnos a mozgáskultúra fejlesztése részhez még nem értünk el. És itt és mos jöttem rá, hogy mi a baj. Mindenki azt gondolja, hogy ez egy kis helyet foglaló tornáztató, de igazából nem ez a funkciója.
Ez kérem egy klasszikus nyílt végű játék, ami a szivárvánnyal ellentétben bírja a strapát, erre rá lehet ülni, lehet róla le és fel ugrálni, de lehet belőle karám vagy paraván is. 2011 körül kezdték készíteni, akkor még nyilván nem voltak ennyire elterjedtek a nyílt végű játékok, így maradt a mozgáskultúra fejlesztése mint hívószó. Talán érdemes lenne kicsit átfogalmazni a termékkel kapcsolatos ideológiákat.
El fogom adni?
A válaszom igen, mert tényleg csak a helyet foglalja. Persze azt is értem, hogy ez egy terápiás eszköz, ezzel nem játszik a gyerek naphosszat, nem is ez a lényege. Tehát „eladom, majd, ha bármit eladok, ezzel kezdem” – fogadom meg magamnak minden alkalommal, amikor rá kellene vennem magam hogy elváljak tőle. De aztán pufikám ráül és úgy tévézik, vagy asztalként használja, vagy hídként és rájövök, hogy ezt sem adom el. Pedig nem használjuk ki, legalábbis nem úgy ahogy az elején elképzeltem.
A Varázspalló oldaláról rendeltem teljesen natúr színben,postaköltséggel együtt kb. 20 ezer forintba került.
Termékadatok
Hosszúság: 87 cm, szélesség: 29 cm, magasság: 21 cm, a súlya kb. 3 kg
