Az elmúlt hetekben már biztosan találkoztatok a Vándormadár Műhely munkáival, a mesterien kialakított erdei figurákkal megjelenő új szereplő híre gyorsan terjedt a fajátékos közösségben. Ismerjük meg Zalai Bélát, a műhely alapítóját!
Első ránézésre megmondható a figuráidról, hogy készítőjük tapasztalt szakember. Kérlek mesélj kicsit magadról, hogyan jött az életedbe a faművészet iránti szeretet?
Igazából az állatszeretet jött előbb. Amióta az eszemet tudom, mindig is a természet és állatok érdekeltek a legjobban. Gyermekkoromban az állatfigurák voltak a legkedvesebb játékaim és az állatos könyvek a kedvenc „olvasmányaim”. Órákig el tudtam nézni, hogyan készít hálót a pók, hogyan kapar üreget a hernyóölő darázs, vagy a házi rozsdafarkú eteti a fiókáit.
Már ovis fejjel elhatároztam, hogy márpedig én nekik szentelem az életemet és biológus leszek. Én is az őserdőkbe és távoli tájakra, tengerekre vágyakoztam, mint „Dévid Etenboró bácsi”. Mivel sokat foglalkozom környezeti neveléssel, látom, hogy a gyermekek egészen kis koruktól fogva érdeklődnek az állatok iránt, nagyon nyitottak feléjük. Ha a szülők ezt felismerik és – ahelyett, hogy kivennék a kezükből, – hagyják, hogy kedvükre fogdossák a csigákat, bogarakat és gyakran kiviszik őket a természetbe, ahol könnyen kontaktusba léphetnek ezekkel az apró teremtményekkel, illetve jó sok állatos játékot és könyvet kapnak, akkor ez olyan mély nyomot tud hagyni, hogy egy életre megmarad a természet iránti érdeklődés és szeretet.
Szerencsére én is ilyen családban nőttem fel, sokat jártuk az erdőket, vízpartokat, gombásztunk, horgásztunk, kirándultunk. Így aztán meg is maradt bennem ez a szenvedély, teljesült is az álmom, biológus lettem. Ezt csak azért mondtam el, mert szerintem ennek lehet köze a fával való kapcsolatomhoz is.
A fa mint élőlény, illetve az anyagából készült, organikus tárgyak iránti vonzalom és a természetszeretet egy tőről fakadnak.
Még nem találkoztam olyannal, aki csak az egyiket vagy a másikat szeretné.
Amikor nagyapáimmal jártuk az erdőket, sokszor készítettünk az ott talált fákból csúzlit, íjat, hajítófát, állatfigurákat és egyéb tárgyakat. Ezáltal korán megtanultam a fával és késsel való bánást. Persze néha sikerült megvágnom magam (volt, hogy a nadrággal együtt a combomat is), de ezek a tapasztalások is a tanulási folyamat elengedhetetlen részei. Később faipari szakközépiskolába jártam, majd jött a biológus szak az ELTÉ-n.
Az egyetem után kapcsolódtam újra vissza a fás szakmához, amikor elvégeztem egy OKJ-s népi faműves iskolát, majd nem sokkal rá a népi játszóház vezetői és fafaragó szakkör vezetői képzést is. Ettől kezdve gyakorlatilag folyamatosan faragok a biológusi munkám mellett. Tagja vagyok a Zala Megyei Népművészeti Egyesületnek, ahol nagyon sok lehetőséget kapok a fejlődésre illetve a tudás átadására. Két éve kezdtem el egy Waldorf iskolában tanítani fafaragó tanárként.
Melyik másik világból csöppentél a fajátékok, fafigurák világába?
Nemzeti parkoknak végzek állat- és növénytani felméréséket. Pl. a nemzeti park által megadott erdőkben kell megnéznem, hogy milyen értékes, védett fajok találhatók ott, vagy éppen mennyi és milyen denevérek élnek Vas megye templomtornyaiban. Ez az egyik legjobb munka a világon! Csodaszép erdőkben mászkálhatok és még pénzt is kapok érte. Emellett nagyon fontosnak tartom a környezeti nevelést, a gyermekek és a felnőttek érzékenyítését a természet szépsége iránt. Egy munkatársammal rendszeresen tartunk erdei iskolai foglalkozásokat, madárgyűrűzési bemutatókat. Ma is, ezen interjú napján is egy ilyen bemutatóról jövök.
A Waldorf sulit is nagyon szeretem, a gyerkőcökkel sok szép dolgot készítettünk már. Tetszik nekik a fafaragás, élvezettel vetik bele magukat, sokszor alig akarják abbahagyni. Legutóbb az egyik csoporttal sakk készletet csináltunk mogyorófából. A fajátékokkal csak nemrég kezdtem el foglalkozni. Korábban főleg csont- és fa medálokat, pásztorfurulyákat, népművészeti ajándéktárgyakat és bőrműves dolgokat csináltam eladásra.
Egy ismerős anyuka hívta fel a figyelmemet, hogy milyen jó lenne, ha készítenék fa állatokat, mert különböző fórumokon igen nagy a kereslet rájuk. Így csöppentem bele ebbe a közegbe, ami teljesen elvarázsolt. Egy internetes csoportnak köszönhetően megismertem több hazai készítőt is. A csodaszép munkáik mellett lenyűgözött a belőlük áradó természetesség, kedvesség és segítőkészség. Nagyon tetszik, hogy nincs rivalizálás, mint sok más területen, hanem inkább támogatják, bíztatják egymást. Bár én még zöldfülű vagyok ebben a közegben, de nagyon örülök, hogy ilyen jó társaságba kerültem.
Mennyiben más ez, a megrendelők, az elvárások?
Annyira nem más. Régóta készítek megrendelésre dolgokat, több mint 10 éve van egy boltom a MESKÁ-n. A fajáték készítés nem okozott nagy változást az életemben. Igyekszem minden munkámat szépen és igényesen elkészíteni, úgy mintha magamnak vagy a szeretteimnek készíteném, hogy aki megvásárolja maximálisan elégedett legyen. Az elkészülésre gyakran várni kell több-kevesebb időt, de a megrendelők javarészt hozzá vannak szokva, hogy a legtöbb fajáték készítőnél hosszú várólisták vannak. Nálam is már alakul, de még nem olyan vaskos ez a lista, lévén, hogy új vagyok ezen a téren, még kevesen ismernek.
Bükkfával dolgozol, miért ezt a fát választottad?
Több okból is. Az egyik elég prózai, ugyan is ezt lehet nálunk kapni és az ára is tűrhető, szemben pl. a juharral, ami a helyi fakereskedésekben hiánycikk. Keményfa, ezért a belőle készült figurák tartósabbak, kevésbé sérülékenyek. Hárshoz és égerhez is hozzá tudnék jutni, de ezek túl puhák, könnyebben törnek, a felületük benyomódhat, karcolódhat. A bükk anyaga, mintázata homogén, nincsenek rajta olyan rajzolatok, amik zavaróak lehetnek festéskor, illetve natúran is jól mutat. Faragni viszont elég nehéz és a gépi csiszolással is óvatosan kell bánni, mert alacsony fordulatszámnál is égetheti a fát.
Mik az egyedi stílusjegyek a munkáidon?
Még alakulóban van, olyan sok figurát még nem készítettem, hogy ez kikristályosodott volna. Amit talán meg tudnék említeni az az, hogy törekszem arra, hogy minél élethűbbek legyenek. Biológusként szerencsére sok állatot ismerek, mindegyiknek vannak jellegzetességei, tipikus testtartásaik, mozdulataik, alaki sajátosságaik, amit jól meglehet ragadni, kifejezésre juttatni.
Például a vadmacskának van egy jellegzetes „osonós” járása, a vidrának és a többi menyétfélének púpos testtartása, a hiúznak pofaszakálla, ami a karakterüket adja. A fejen is van pár olyan mértani sík, amit ha betartunk, sokkal élethűbb lesz tőle a figuránk.
Gyakran úgy alakítom ki őket, hogy mind a négy lábukat külön-külön megfaragom. Bár ez kicsit időigényesebb, de a vadmacska csak négy lábbal tud osonni, a szarvas is ügetni, ez „két lábbal” elég nehéz.
Talán ez lehet egy stílusjegy, kevés készítőnél láttam ezt a megoldást. Persze ahol a különálló négy láb nem feltétlenül indokolt, főleg, ha fent áll a letörés veszélye (mint mondjuk az őzgida pipaszár lábainál), ott én is a klasszikus, „dupla lábas” kialakítást választom.
Az oldaladon olvastam, hogy nem a festés a kedvenc részed az alkotásban. Mit gondolsz? Van, hogy nem áll jól a fának?
A fa figurák festésétől mindig tartok kicsit. Térben más festeni, mint sík papíron. Ráadásul itt jól meg kell gondolni, hogy mivel fest az ember. Máshogy viselkedik egy pác, ami beszívódik és szétfut a fa rostjai között, mint egy fedőfesték. Akkor még ki is kell találni, hogy melyiket mivel kell zárni, hogy ne fogjon. Például már volt olyan, hogy páccal szépen megfestettem egy rókát és egy vöröspandát, de amikor elkezdtem olajozni őket, az olaj feloldotta kicsit a vöröses színű pácot és megfogta a szép hófehér részeket, amit utána már nem is nagyon tudtam letörölni. Le kellett csiszolni az egészet és más módszerrel újrafesteni.
Jobban szeretem natúran a fát és csak olajjal lekenni. Ez nagyon szép és természetes tud lenni. Van egy sok állatkából álló szettem, ami kirakó is egyben, ott ezt a módszert alkalmazom. De a legtöbb figuránál muszáj valamennyire festeni, mert az adja meg az állat jellegzetességét. Míg egy medvének jól áll, ha natúran marad, addig pl. fekete-fehér csíkozás nélkül nem borz a borz. Amúgy szeretek és szoktam is festeni, igaz papírra és akvarellel. Korábban illusztráltam kiadványokat és festettem tanösvény táblákat is.
Mik a terveid, mi várható a következő időszakban?
Sok mindent szeretnék. Eddig európai erdei állatokat készítettem, de tervezek a többi kontinens állataiból is jónéhányat megfaragni. Inkább a ritkább, egzotikusabb fajokra koncentrálnék. Persze csinálnék a sláger állatokból is, mint az oroszlán, zsiráf, orrszarvú, de sokkal jobban izgat pl egy tobzoska, sörényes hangyász vagy afrikai vadkutya. Vannak készítők, akik inkább kevesebb féle figurát készítenek, de abból sokat. Engem a változatosság gyönyörködtet, és ha már ennyiféle csodálatos állat él a Földön, minél többet szeretnék megfaragni, ha kisebb mennyiségben is. Madarászként nagyon vonz, hogy csináljak egy madaras készletet is, ezekből egészen gyönyörűek kaphatók néhány kedvenc készítőmnél.
Hogyan lehet tőled rendelni?
Egyelőre csak a Facebookon a Vándormadár Műhely oldalamon vagy a Meskán, szintén ezen nevű boltomban. Ha valaki rám ír, akkor tudok neki egy online űrlapot küldeni, amin a rendelést le tudja adni.
