Kijelenthetjük, hogy berobbantak a hazai fajáték piacra. Bevallom, hogy amikor először láttam egy Dadut, a homlokomra csaptam, hogy ez miért nem nekem jutott eszembe. A nagyszerű ötlet mellett van az egészben valami megfoghatatlan pikantéria. Hogy csak én érzem így, vagy tényleg van valami különleges a Daduban, az interjú végére talán kiderül. A Dadu kitalálóit, Hafner Mónikát és Fancsali Lászlót kérdeztem.
Futótűzként terjedtetek el a magyar fajáték piacon. Hogy jött az ötlet, hogy képes-kirakós fajátékot készítsetek? Van erre külföldi példa?
Tényleg így látni ezt kívülről? Nagyon sok kedves, szép visszajelzést kapunk, és egyre gyarapodnak a fotók is a gyerekek által épített Dadukról, amit imádunk. De – gondolom ezzel az elején mindenki így van – egyik pillanatban úgy érezzük, hogy miénk a világ, és előbb-utóbb mindenki Daduzni szeretne majd, aztán pár napig csönd van, nem jönnek megrendelések, és mi jól megijedünk, hogy ennyi volt 🙂
Hogy jött az ötlet? Mindketten szobrászok vagyunk, és elég sok különböző dologban vettünk részt, a restaurálástól a díszletgyártásig, márvány kandallók faragásától a portréfestésig, mert ugye abból, hogy az ember szobrászkodik a szó klasszikus értelmében, nem nagyon lehet megélni. Szerettük igazából a legtöbb munkát, de ezek azért ugye nem, vagy ritkán adják meg az alkotásnak azt a szabadságát, amire mindketten vágytunk. Szóval elég régen agyaltunk azon, hogy mit kellene csinálni, amit szeretünk, ami kreatív, és amibe bele tudjuk vinni a nagyon különböző tapasztalatainkat. És akkor jött a leállás a Covid miatt. Lett időnk tényleg próbálkozni, nem csak álmodozni róla.
Elgondolkodtunk azon, hogy mihez lenne kedvünk, miben találnák örömet magunknak, és a szavakból összeállt a koncepció: egy sokféleképpen alkalmazható foglalkoztatót szeretnénk készíteni, ami szép és egyedi. A fát imádjuk, és pláne csodálatos volt használni a sok műanyag után, amikkel a filmekben dolgoztunk. Persze, nézegettük, nézegetjük a külföldi és a hazai készítők munkáit is, és az ember nyilván inspirálódik, de kezdettől fontos volt számunkra, hogy olyat találjunk ki, amiben egyediek lehetünk.
Mivel és hogyan színezitek a fát? Mennyire csiszoljátok az életeket? (gondolom ez fontos az építhetőség miatt)
A festés és a csiszolás is folyamatos kísérletezés. Természetesen csak gyerekbarát anyagokat használunk kezeletlen fán. A festéket elég hamar megtaláltuk, mi imádjuk az élénk színeket, és ez a viaszos-vizes festék, amit használunk, nagyon szép, és gyönyörű színek ezer árnyalatát lehet belőle kikeverni. Eleinte egy olajos-viaszos anyagot használtunk a festék lezárására, nemrég viszont találtunk egy viaszkeveréket, ami még jobban tapad.
Folyamatosan gondolkodunk, nyomozunk, kísérletezünk, hogy hogyan lehetne elérni azt, hogy a megfestett elemek egyáltalán ne fogják be egymást. Tudjuk, hogy más készítőknél is jelentkezik ez a „probléma”, ez abból adódik, hogy természetes alapanyagokat használunk. Szerintünk ez belefér, de tudjuk, hogy van, akit zavar.
A csiszolás is örök kísérletezés. Az elemek felületét kicsit érdesebbre hagyjuk, nem csiszoljuk tükörsimára, mert az élvezetes játékhoz fontos, hogy jól tapadjanak. Viszont ez azt hozza magával, hogy a pácolás egyenetlenségei feltűnőbbek. Mi úgy gondoljuk, hogy ez szép, mert ilyen a fa, nem homogén, nem műanyag. De nyilván a legtöbben a vásárlóink közül nem dolgoztak soha fával, és azt szeretnék, hogy ha valamiért fizetnek, az tökéletes legyen. Hogy senkinek ne okozzunk csalódást, minden eladásra szánt Daduról felrakunk egy olyan fotót is, amin a játék elemei a legelőnytelenebb oldalukat mutatják. Látszik a fa minden egyenetlensége, a göcsök, a bibik, a helyenként szőrös felület, és az is, ha valamit mi szúrtunk el, mert mondjuk picit megfolyt a festék.
Mennyi ideig tart egy Dadu elkészítése? Mik a munkafázisok?
Minden daduból csak egy készül, ezért először egyenként megrajzoljuk őket (kézzel, papírra), méretre vágjuk a hozzá való nyersanyagot, lecsiszoljuk azt is, átrajzoljuk, aztán szalagfűrésszel és lombfűrésszel kivágjuk, csiszoljuk, lemarjuk az éleket, megint csiszoljuk, kitaláljuk a színeket, pácoljuk, viaszoljuk, megcsináljuk a hozzájuk tartozó tálcákat egyenként méretre, azt is csiszoljuk, lakkozzuk, összerakjuk, fotózzuk, posztoljuk( értékesítésre bocsájtják- a szerk. ). Általában egy menetben 10-12 Dadu készül, ez a kezelhető mennyiség, hozzávetőleg egy hétig tart a munkafolyamat.
A nevevan daduknál még persze mindezt megelőzi az egyeztetés, amikor küldünk egy rajzot, amit az alapján készítünk, amit már leleveleztünk előre a megrendelővel, és azon még finomítunk, vagy rajzolunk másikat, ha valami mégsem tetszik. Szóval elég melós, de szeretjük. 🙂
Ki tervezi meg a mintákat? Mit kell főként figyelembe venni, hogy lehet úgy mintát tervezni, hogy közben az egyes elemek stabilitására is figyelni kell?
Mindketten szoktunk rajzolni. Ahogy egyre több dadu készül, már nagyjából rajz közben érezzük, hogy mi az ami megvalósítható, az egyes elemek hogy állnak meg önmagukban, hogy lehet őket variálni, építeni.
Úgy emlékszem a kezdetek kezdetén két centis hársfalapokat használtatok, mostanra viszont egyre többször látom, hogy négy centisnél is szélesebbre váltottatok. Mi volt ennek az oka?
A kirakós és a nevevan Daduk továbbra is két centi vastag hársfából készülnek, mert úgy arányos. A forgatagosoknál és a dadukapuknál használjuk a 4-5 cm közötti fát, mert azok jóval nagyobbak, és ott tényleg az a legfontosabb, hogy jól építhetők és stabilak legyenek, ahhoz pedig jobb a vastagabb fa. Egyébként éppen most rendeltünk még vastagabb alapanyagot, szóval megint készülünk valamire 🙂
Kik állnak a Dadu mögött?
Hát vagyunk mi ketten, Hafner Mónika és Fancsali László, akik mindent csinálunk. És mellettünk állnak a családjaink, biztató tesók és unokahúg, a gyerekek a családban, akik mindig inspirálnak, a lelkes barátaink, Bikfic, aki egy nagyon kedves és vicces keverékkutya, és az a rengeteg kedves és buzdító üzenet, komment, fotó, amit a csoportban kapunk a daduistáktól 🙂
Van az egész Daduban valami megfoghatatlan pikantéria. Csak én érzem így vagy tényleg van valami mágia? 😀
Pikantéria, mágia? Jaj, erre mit lehet válaszolni? Ami biztos, hogy imádjuk csinálni, és azzal, hogy minden Dadu egyedi, bebiztosítottuk magunkat a ráunás ellen is. Nem szeretnénk magunkat túlságosan komolyan venni, csak megpróbáljuk beleképzelni magunkat, vagy visszaidézni, hogyan is látja a világot egy gyerek. Ez tényleg varázslat lenne, ha sikerülne, de ha csak meg tudjuk közelíteni azt a szabad, bátor, nyitott világot, amit egy kisgyerek teremt magának, akkor talán tudunk olyan játékokat csinálni, amik részei lehetnek ennek a repülésnek. Vagyis Daduk… 🙂
Bővebb infó a Daduról:
Weboldal: dadu.hu
Kattints ha belépnél a Facebook csoportjukba, az Instagramukat itt találod: Dadu Instagram, és itt lájkolhatod őket: Facebook.
