A Cicckafark főként színes madarairól vált ismertté, mára azonban egyre több állatfaj kívánkozik ki a kezei közül. Bizonyos értelemben a hagyományos utat járva ismerkedett meg a fafigurák készítésének világával, de van benne egy újító szemlélet is, gyorsan reagál a piac igényeire. Bodor Lucával beszélgettünk, aki figuráinak értékesítésével a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkáját is támogatja.
Mit lehet tudni rólad? Mesélnél a szenvedélyeidről?
Gyerekkorom óta hihetetlenül vonz a természet, családilag sokat jártunk kirándulni, és tesszük a mai napig. Alsós voltam, mikor Apukám madarász szenvedélye elkezdett erősödni, átragadva rám is. Ekkortájt jártam először a Fülöpházi Madárvártán madarásztáborban, majd a következő 20 évben ez így is maradt. Sok tudást, a hely szellemiségét és a madarak iránti rajongást kaptam útravalóul Kata nénitől ott, és ebből életem végéig marad is a batyumban, azt hiszem. Később biológia szakos gimibe jártam, biológusnak is készültem, de úgy hozta az élet, hogy végül Szegeden tanultam pszichológiát. Itt találtam vissza a másik nagy szenvedélyemhez, a néptánchoz, ugyanis egy szuper együttest találtam a korábbi csalódásaim után.
A népi kultúra, a tánc, az ének és a népviseletek nagyon különleges helyen vannak a szívemben, a férjem is ennek köszönhetően ismertem meg. Az egyetem alatt nagyon sokat varrtam, főleg népviseleteket, ahol ugyanaz volt a lényeg, mint most a festésnél: az eredetit visszaadni, a fontos jegyeket megjeleníteni. Most épp fut egy projekt, ami kicsit kapcsolódik a viseletekhez, nagyon várom már! A munkám mellett kevesebb időm maradt alkotni, gyerekpszichológusként dolgoztam.
Itt szembesültem azzal, hogy mennyire nem mindegy egy játék minősége, kivitelezése, mennyire másként nyúlnak a gyerekek az egyes darabokhoz. Az alkotás egész életemben elkísért, már gyerekként is nagyon szerettem rajzolni, kézműveskedni, mindig új és új technikákat próbáltam ki. Többször gondoltam a művészeti pályára, de valahogy nem vett ilyen irányt az életem tavalyig. A mostani munkám is abszolút művészeti alkotásként élem meg, hihetetlen, ahogy a nyers formából életre kelnek az állatok, ahogy a festéssel lelkük lesz.
Honnan indult a Cicckafark, mi motivált a brand és a termékek létrehozásában?
A Cicckafarkot a fiam 1 éves kora körül indítottam, nagyon szerettem volna kipróbálni magam kézművesként, és ez az időszak jó indulópálya volt. Mindig azt mondták, ebből nem lehet megélni, én pedig elhittem. De éreztem, hogy most, vagy soha, egy munkát nem mertem volna otthagyni érte. Kezdetben varrott termékek szerepeltek a palettán, tárolók, zsákok, majd a szuper sikeres háromszögsálak, amikkel 2-3 remek hónapot futottam, de Karácsony után elképesztő holtpont következett.
Szerettem volna babákat, játékokat varrni, de itt megijesztett az engedélyezés, a CE minősítés, hogy minden textilt be kellene vizsgáltatni, így végül parkolópályára került. Tudtam, hogy újra kell tervezni, kerestem az „igazit”.
Olyan terméket, amit én is imádok, és még el is lehet adni. Nézegettem faállatokat vevőként, nagyon szerettem volna vadászgörényt, de nem találtam. Aztán jött egy kattanás, hogy a faállatokkal, főleg madarakkal kellene próbálkozni, és hetekig aludni is alig tudtam, mert éreztem, hogy ez az, amit keresek. Sok utánajárás, olvasgatás, bevásárlás, próbadarabok, mintadarabok, festékváltozatok kipróbálása után elkészültek eladásra az első darabok, egy széncinke, egy zöld küllő- és egy vadászgörény (magunknak). Éreztem, hogy ezt kerestem, és végül a kereslet is megtalált.
Nagyon tudatos építkezés kezdődött, hónapokra előre tudtam, mi fog következni, egy dolgot kivéve: hogy az első figurák elkészítése után 2-3 hónappal már ugyanennyi időre előre le voltak foglalva a kapacitásaim. A figurák festése kevésbé, de a formájuk sokat változott, az első darabok még viszonylag szögletesek voltak, aztán fokozatosan eljutottunk a teljesen kerekded formákhoz.
Az egyik legfontosabb nekem, hogy a Cicckafark egy elérhető márka legyen, igyekszem úgy építkezni, hogy ne kizárólag a percek alatt betelő rendelésekből lehessen hozzájuk jutni. Ősz óta rendszeresen kerül fel a csoportomba Napi figura, aminek a vásárlási jogát a jelentkezők között sorsolom ki, elkerülve a „stopizást”. Nem szeretem, ha csak a leggyorsabbnak jut, az online vásárokban is mindig több egyforma tételt hozok jó ideje, hogy többek kaphassanak.
A rendelésfelvételnél is mindig befér, aki csak pár perccel maradt le, a többieknek várólista… Általában ez sem elég persze, de azt hiszem, a lehetőségekhez képest azért sokaknak jut a figurákból. Úgy látom, más készítők is vettek már át ezekből a gyakorlatokból, ami nagyon izgalmas számomra.
Szeretnék egyszer kicsit kilépni a madarak közül. Egyrészt persze, imádom őket, de a rendelések túl nagy százalékát teszik ki, néha már kicsit túl monoton így. Annyi féle állat van már a terméklistámon, (közel 100 madárfaj, kb 30 emlős, növények, gombák, béka, teknős) jó lenne kicsit többet készíteni a többi fajból is. Hihetetlen élmény a számomra, hogy milyen klassz emberekkel hozott össze ez a kaland.
A logóm és a mostani fotósorozat is kölcsönös felajánlás eredménye, hála érte Szűcs Lucának (Weero Desing) és Mácsai Molnár Ágnesnek (Mácsai M. Ágnes- hangulatok, színek, érzések), akik a figuráimért cserébe ilyen csodákat alkottak. Nagy nyereségként élem meg Németh Katával való találkozásom, így tavaly vásározhattam vele és büszkeségemre a Lolidoron is megtalálhatóak a figuráim.
Milyen fával, milyen eszközökkel, hogyan dolgozol?
A kisebb állatok és a madarak bükkből készülnek. Szeretem, hogy olyan kemény és strapabíró, szinte mindent túlél, nem karcolódik, nyomódik. A nagyobb állatokhoz viszont már „nehéz”, így ezek juharból vannak. Van itthon mindig hárs is, mert az első darabokat szeretem ebből készíteni a könnyű formázhatósága miatt. Viszont elég sérülékeny, így a végleges verzióhoz nem használom. Persze előfordulnak más fajták is, volt már dió, éger, tölgy is a palettán.
A legjobb barátom egy Dremel kisgép, mindent ezzel formázok, csiszolok, mintázok. Nagyon jó kis erős gép, bajban vagyok, ha épp sztrájkol. Utána kézzel csiszolom még át, hogy nagyon sima legyen minden. Sajnos rendes műhelyem még nincs, így a csiszolás a teraszon, az erre kialakított sarokban történik, a festéshez van bent egy dolgozósarkom, de nagy álom, hogy egyszer lesz egy igazi kis kuckóm ehhez! Így, télen azért húzós kint lenni egyhelyben.
Tavaly csak a fiam alvásideje volt a stabil munkaidőm, illetve a család segített be a gyerekfelvigyázásban, főleg a Karácsony előtti húzósabb hetekben. Idén elkezdtük a bölcsit, furcsa is, hogy ennyi időm van alkotni 🙂 Abban biztos vagyok, hogy a családom türelme, ideje és segítsége nélkül nem tudtam volna idáig jutni. Nagyon köszönöm nekik!
A vágás az, ami nem itthon készül, Szabó Tamás által kapom meg az általam megrajzolt, nyers figurákat. Mindenre egyszerűen nem lenne időm. A prototípusok és a különleges rendelések azok, amiket én vágok, most például egy levélgyűjtemény készült így.
A figurák nagyrésze már átesett a CE tesztelésen, az idén szeretném az összesen befejezni ezt a procedúrát, hogy a teljes arzenál minősített legyen.
Mik a figurák sajátos jegyei? Miből ismerhető fel egy Cicckafark figura?
Nekem fontosak az élethű formák és minták, nem túlstilizáltak az állatok. Szeretem a nagy szemeket, a jellegzetes szemformákat is visszaadni. Kezdetben krétafestékkel festettem, de elég hamar váltottam olajra, lakkpácra, ami engedi a fát is látni alatta. Az apró mintákat, szemeket akril festékkel készítem. Minden alapanyag EN 71/3 szabványnak megfelelő, ezek felkutatása, kipróbálása néha nem egyszerű, de izgalmas kísérletezés.Ahogy említettem, a kerekded formákra gyúrok, az emlősöknél nagyon fontos a megfelelő arcforma.
A tigris a kedvencem, az egészen klassz, ahogy megszületik a fából! Olyan jellegzetes a pofája, csodás készíteni. Az állatoknál mindig különálló fülek, láthatóan elkülönülő lábak készülnek, az emlősöknél fontos a combnál a bevágás, amitől nekem élethűbb a forma. A szemekbe mindig kerül egy fehér pötty a legutolsó mozzanatként. Ettől kifejezetten tekintetet kapnak, megtelnek lélekkel az állatok.
A Madártani Egyesülettel való megállapodás egészen lenyűgöző, mesélnél róla?
A figurák részben azért is élethűek, hogy a gyerekek megtanulják belőle a madarakat. Manapság egyre népszerűbb állatcsoport, remélem a társadalom túllép a veréb-sas vonalon. Szeretném, ha minél többen tudnák, mi a különbség a széncinke és kékcinke között, vagy hogy az út szélén üldögélő ragadozók igen ritkán sasok… Amikor időm engedi, szeretek az egyes fajokról kis ismeretterjesztő adatokat is megosztani. Gyerekkorom óta tagja vagyok a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, mikor megláttam, hogy van egy ilyen lehetőség náluk, tudtam, hogy én is szeretnék részt venni benne.
Azt is szerettem volna, ha van egy viszonylag azonnal elérhető csomagom, amire nem kell hónapokat várni vagy gyorsnak lenni a vásárláskor. A kettő ebben találkozott, így született a Színpompás madaraink csomag az MME gondoskodó termék programjának keretében. Elképesztő érdeklődés övezte már az első héten, remélem beáll majd a kapacitásom és a kereslet egyensúlya, és tényleg 1 héten belül tudom majd küldeni mindig. Nagyon klassz, hogy így a hazai élővilág védelméért tehetek egy kicsit, és úgy látom, a vásárlók is örülnek, hogy ezt teszik, nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam.
Milyen terveid vannak, mit szeretnél megvalósítani idén? Milyen újdonságokra lehet számítani?
Mindent szeretnék! Rengeteg a tervem, szeretném a teljes magyar állatvilágot megfaragni. Hazánkban előforduló madarak negyedének mása már elkészült a kezeim között. Közben elkezdtem a kutya-macska vonalat, ez is klassz projekt. Húsvét előtt a témakörhöz illő állatokat, tavasszal a költöző madarakat, őslényeket, őserdőt, tematikus csomagokat szeretnék, szóval a következő években azt hiszem nem fogok unatkozni. Ha elkap az „ihlet”, ami olyan viszketés az agyam hátuljában, muszáj megcsinálnom, ami bevillant. Ez főleg a monotonabb időszakokban jellemző, ilyenkor elképesztően termékeny napjaim vannak.
A másik nagy tervem a más készítőkkel történő együttműködés. Már most is van folyamatban néhány projekt, ami nagyon a szívem csücske, de erről még nem árulok el többet! Szuper kis közösség ez, nagyon élvezem, hogy bár magányos a munkám, mégis van kivel megbeszélni a felmerülő kérdéseket. Karácsony előtt egymásban tartottuk a lelket, mikor már mindenki fáradt volt. A működésben is szeretnék egy kicsit váltani, Húsvét táján szeretném elindítani a webshopot, kevesebb rendelésfelvétel mellett több azonnal vihető figurával.
Keresd fel a Cicckafark Facebook oldalát!
