Egészen lenyűgöző, amit ez a kis családi műhely művel. Tehetségesek, van bennük kreativitás és kalandvágy, és mindezt a jó ügy szolgálatába állítják. Fafiguráikat liciten értékesítik, beteg gyerekek gyógyulását segítve. Ma került licitre a Halloween szett, amit Boti gyógyulásának támogatásáért ajánlottak fel. Papp Nórától kérdeztem párat.
Kizárólag licitnyertesként lehet az ember egy Nola Woods fafigura tulajdonosa. Miért választottátok ezt a formát?
Igen, jelenleg még csak jótékonysági céllal alkotunk. Ennek több oka is van. A legfontosabb, hogy három gyönyörű kisfiú szülei vagyunk, a legidősebb lassan 5 éves lesz, a legkisebb pedig alig múlt 6 hónapos. Úgy hozta a sors, hogy a két nagyobb most szeptemberben együtt kezdte meg az óvodát. Eddig mindhárman itthon voltak velem, nem volt lehetőségünk komolyabban foglalkozni játékok készítésével.
Rengeteg játékot készítettünk a férjemmel a gyerekeinknek, lassan ott tartunk, hogy a játékaik nagy része már a mi kezünk munkája, de nekünk már annyira sok van, hogy nem fér el a polcokon. A játék készítés egyfajta közös hobbi, legális kikapcsolódás lett a férjemnek és nekem, amit nagyon élvezünk, de kinőtte magát a fiaink gyerekszobájából. Mikor rátaláltam a CsodaCsoport Alapítványra, egyből tudtam, hogy ezt kerestem.
A licit
Nagyszerű érzés mindkettőnknek, hogy amit oly nagy szeretettel készítünk, azzal másokon segíthetünk. Az alapítvány Facebook oldalára gyakran érkeznek saját készítésű felajánlások, így egy idő után felbátorodtunk, és felajánlottuk licitre a játékainkat. Szerencsére nagyon pozitív volt a fogadtatásuk, rengetegen licitáltak rájuk. Ennek kapcsán sokan megkerestek minket, hogy hol lehet megvásárolni a játékainkat, de tudtuk, hogy nem állunk még készen komolyabb megrendelések teljesítésére. Azokon a szetteken, amit pár hetente felajánlunk licitre általában 1-2 hétig dolgozunk a gyerekek és munka mellett. Most a Halloween szettet bocsátjuk licitre.
Életmentő terápiára gyűjtenek most egy 7 éves kisfiúnak, Botinak.
Támogasd Boti gyógyulását a Csoda csoport jótékonysági licit oldalán!
Mennyi idő alatt készül el egy figura?
Mérettől függ, de maximum 6-7 Nola Woods figura készül el hetente. A zsiráfunkon, ami majdnem 30 cm magas, például 4-5 napig dolgozunk. Gondolkodunk rajta, tervezgetjük, milyen formában lehet ezt komolyabban folytatni, erre találtam is már külföldi példát, de szeretnénk megtartani a jövőben is, hogy a kezeink közül csak kevés, ám különleges darab kerüljön ki.
Milyen anyagokkal hogyan, hol dolgoztok?
Bár szakmánkat tekintve egyikőnk sem tanult hasonlót, a férjem hobbijából kifolyólag viszonylag jól felszerelt kis asztalos műhelyünk van itthon. És bár a gyerekek előtt a férjem csak bútorokat készített, a szerszámok és gépek jórészt rendelkezésünkre álltak a játékok készítéséhez. A fafaragás szerencsére akár nagyon kevés szerszámmal is kivitelezhető.
Az első figurámat a kertben ücsörögve egy konyhakéssel szenvedtem ki egy a komposztáló készítéséből megmaradt fadarabból 3-4 nap alatt, jónéhány vízhólyag és vágás árán.
Pár nap múlva már meg is kaptam az első két Ambrus fafaragó késemet (amiket azóta is használok) és ezekhez egy normális faragáshoz való kesztyűt.
Egy jó faragókés és a kéz védelme szerintem elengedhetetlen ahhoz, ha valaki hasonlóban töri a fejét, de ezek pár ezer forintos beruházások. Természetesen idővel nagyon sokat tud segíteni, ha a faragáshoz szükséges anyagot valaki méretre gyalulja, kivágja a formát, ezeket nálunk a férjem csinálja, de kezdetben ezek nélkül is neki lehet állni a fafaragás gyakorlásának.
Amikor elkezdtem, persze sokat keresgéltem az interneten, de nagyon kevés videó érhető el, amiben állatokat faragnak, ez azonban nem szegte kedvemet, eleinte manókat faragtam, mert ahhoz találtam videókat. A gyerekek megszületése előtt tanítottam, talán emiatt is, nem sajnálom az időt a tanulásra, gyakorlásra. Számomra egyáltalán nem furcsa, hogy valaki évekig foglalkozik valamivel, és csak utána kezdi el kamatoztatni a tudását. Rengeteget mindent kipróbáltunk az elmúlt két év során, de talán mondhatom, hogy úgy érezzük, végre megtaláltuk a végső megoldást, a megfelelő alapanyagokat, formákat, stílust.
A legfontosabb szempont ezen a téren, hogy gyerekjátékokhoz használható legyen minden, amit a gyerekek kezébe adunk. A figuráinkhoz hársfát, égerfát, juharfát és kis mennyiségben gyümölcsfákat használunk, a festékek és a természetes olajat és viaszt tartalmazó felület-kezelő pedig mind gyerekbarát (EN 71.3) és a záró réteg nyálálló is (DIN 52160).
Mi motivál, inspirál benneteket?
Mikor elkezdtem ismerkedni a természetes játékok világával, persze engem is gyorsan beszippantott a faállatok világa. Csodálattal bámultam a különböző gyártók, kézművesek szebbnél-szebb állatait. Mégis hiányérzetem volt ezekkel kapcsolatban, és egy Montessori pedagógiával foglalkozó írás kapcsán világosodtam meg, mert én is inkább szerettem volna élethű, realisztikus állatokat a gyerekeink kezébe adni, de mégis az ott gyakran javasolt műanyag állatokkal nem tudtam kibékülni.
Természetes anyagú, de természetes formájú állatokat szerettem volna. Akkoriban csak lapos fa állatokkal találkoztam mindenhol, amiknek bár az éleik többé-kevésbé le voltak kerekítve, gyönyörűek voltak, mégis ahogy a kezembe vettem őket, laposan voltak. Szerettem volna olyan állatokat, ember figurákat találni, amik olyanok, mint az igaziak. Teljesen kerekdedek.
Hosszas keresgélés után leltem rá a Buntspechte német vállalatra, akik gyönyörű, realisztikus, mégis gyermekeknek alkotott fafigurákat készítenek. Mikor az ő állataikat láttam először, egyből tudtam, hogy én valami hasonlót szeretnék. Olyan állatokat, amik nem laposak, hanem térben tényleg megelevenednek. Szerettem volna, hogy a gyerekeim ne csak a szemükkel lássák, hanem a kezükben érezzék is, hogy milyen a formája egy lónak vagy libának. Akkor legalább már tudtam, hogy mi a cél, a megvalósítás persze nem ment ennyire egyszerűen.
Rá kellett jönnöm, hogy ehhez rengeteg gyakorlásra lesz szükséges. Annak, aki szobrászatot nem tanult, egyáltalán nem egyértelmű, hogy miként fogjon hozzá a legegyszerűbb formák, ívek kialakításához. Eleinte rengeteg anatómiai képet nézegettem az éppen aktuálisan készülőben lévő állataimról, lovakról, disznókról, ezek nagyon sokat segítettek a testük megformálásában, de közben magával a fafaragó késsel is barátságot kellett kötnöm.
Szerettem volna megtalálni az egyensúlyt abban, hogy minél realisztikusabb, formáját tekintve is minél élethűbbek legyenek a figuráim, de alkalmasak legyenek játékra. Sokat rajzolok, gyakran előre lerajzolom a figurákat több perspektívából, mert ez sokat segít, mikor faragásra kerül a sor. Sajnos bármennyire tiszteletben tartja az ember a fa adottságait, erezetét, mégis néhol kompromisszumot kell kötni, mert túl sérülékeny, törékeny lehet egy túl vékonyra faragott nyak, egy kiálló fül. De az első lovacskák elkészülése után már biztos voltam benne, hogy ez az én utam, hiszen láttam, hogyan fogadják a gyerekeink a kezeim között formálódott állatokat.
Míg a lapos állatokat általában építéshez használták fel, addig a faragott társaik megszemélyesedtek a játék során, a lovacskákkal hetekig együtt aludtak, mint egy kis játszópajtással. Szívderítő volt ezt megélni! Az állatok faragása mellett mostanában témákban gondolkodom leginkább. Évszakokhoz vagy ünnepekhez kapcsolódó szetteket készítek. Ez a munka hihetetlenül kreatív, lehetőséget ad arra, hogy az ember megtalálja az egyedi stílusát, mert nagyon sok új természeti elemmel, házikóval, manóval bővült a kollekciónk az elmúlt hónapokban. Nagyon szeretném ezekkel a téma ötletekkel lefedni az egész évet, és a közeljövőben csak az éppen aktuális ünnephez, évszakokhoz illeszkedő figurákat limitált számban elérhetővé tenni.
