Monyó babák

A Monyó babákról – a gondolat teremtő erejéről, a hitről, átmeneti időszakokról, picikét az iskola/óvoda kezdésről, a nyugalomról és bizalomról…

Magzat

Zárjuk ökölbe a kezünket egy picikét. Nem mint, amikor mérgesek vagyunk, hanem mintha egy picinke magocskát tartanánk, amit nem szabad elvesztenünk. Kaptuk.

Nem is érezni, olyan picike. Nincs súlya sem. De lassan melegedni kezd. Élet van benne. Talán a másik kezemmel is óvom, melegítem. Úgy jobban érzem benne a növekvő hőt. Még halovány, de határozottan erősödő. Gyarapszik.

Mi lesz belőle? Mit kaptunk?

A gondolat teremtő ereje hatalmas. Nem is képzelnénk mennyire. Ebben a kis meleg magocskában nincs félelem. Tele van bizalommal, erővel. Tudja mivé lesz, még azelőtt, hogy mi megláthatnánk, mit tartogat a számunkra. Hozzánk érkezett. A mi kezünkbe, a mi lelkünkbe.

Még alszik, idő kell neki, de ne félj, hamarosan felébred majd.

Minden mag, minden magzat magában hordozza a múltat. És mind magában hordozza a jövőt is. 
Az élet, az idő folytonossága van bennük. Ők az átjáró, a kapu, a híd világok közt. Sötétből a fény felé, múltból a jövőbe, láthatatlanból láthatóba, álomból éberségbe. Az élet önmagát ismétlő, de sosem megismétlő varázslatos spiráljának hordozói. 

Átjáróban léteznek épp. Az átjárók pedig a leginspirálóbb pontok. A lehetőségek rengetege. 

Ha elültetünk egy ismeretlen virágmagot és cseperedni kezd, nem teszünk mást, mint tápláljuk, és tiszta kíváncsisággal szemléljük mivé lesz. Nincs felé elvárásunk. Hogy is lehetne? Éppen az lesz, ami. Nem lehet más.

Bízom Bennük. Táplálom őket. Kicsiny magzatjaim. Gyarapodjatok.

A szerző Kontár Veronika, a Laboratorio di Kontár Veronika alkotója.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Up!
Verified by MonsterInsights