Junot Díaz – Szigetlakó

Nagyon szeretem a Mesepatikában, hogy az imádott és nagyon ajánlott klasszikus gyerekkönyvek mellett kitekintést ad a kortárs írók meséire. Külön adottsága az oldalnak, hogy mindenezek mellett fontosnak tartja, hogy reagáljon a valós élet eseményeire, gyakran ajánl olyan könyveket, amik segítenek feldolgozni egy aktuális válsághelyzetet. A Szigetlakó is egy ilyen könyv.

Itt például 8-10 éveseknek ajánl háborúval kapcsolatos könyvet.

A Szigetlakó egy olyan mesekönyv, amelyhez talán mindannyian tudunk kapcsolódni. Például mert szüleink, nagyszüleink valamely határon túli településről érkeztek Magyarországra (mondjuk a délszláv háború elől menekülve, vagy éppen Ceaușescu Romániájából). Vagy azért, mert több ismerősünk is kiköltözött az elmúlt években valamelyik nyugati országba. Vagy esetleg azért, mert éppen egy ukrajnai menekült családnak nyújtunk ászállást, vagy egyszerűen csak játékokat és tisztálkodási szereket adtunk le az óvodában kihelyezett adománygyűjtő ponton (a mi ovinkban pont van ilyen).

Ez a mese arról szól, hogy mi van a menekültekkel, miután már „megmenekültek”? Miután már letelepedtek egy másik országban, ott esetleg gyerekeik is születtek. Kicsit tágabban pedig a traumatikus (történelmi vagy családi) múltról szól, és a családi emlékezet szerepéről.

A mese főhőse, Lola, kisbaba korában vándorolt ki a Karibi szigetvilágból. Identitásának fontos része, hogy ő „a Szigetről” érkezett, egy iskolai feladat kapcsán azonban rájön, hogy valójában semmit sem tud eredeti otthonáról. A mesében végig egy kisiskolás gyerek nézőpontja érvényesül, így explicite nem tudjuk meg, hogy miért jöttek el, a körülötte élő felnőttek hallgatása a múltról azonban beszédes… (És valamiféle traumát sejtet.)

Lola azonban kíváncsi, és kérdezgetni kezdi a felnőtteket, akik egyre több mindent osztanak meg vele a Szigetről: előbb kellemes, nosztalgikus emlékeket, majd az édesanyja mesél neki egy félelmetes hurrikánról is, amit újszülött kislányával vészelt át, a szomszéd Mir bácsi pedig a 30 éven át a Szigeten pusztító félelmetes szörnyről, akit csak egy új generáció hősei tudtak legyőzni. A történelmi múlt mesés, szimbolikus formában jelenik meg, ahogyan azt egy kislány is megértheti, ez azonban meglehet, és a család számára is könnyebbé teszi a feldolgozást. Lola a hallottakat végül egy füzetbe rajzolja le – így alkotja meg saját képét a Szigetről.

És kimondatlanul ugyan, de ezzel párhuzamosan Lola családja és földijei is újraalkotják saját történetüket– amelynek immár része a „rossz” is, ami miatt a család az idegen országban való letelepedést választotta. És része a megküzdés, a hősiesség is.

További képeket és még több jó mesekönyvet a Mesepatika Isntagram oldalán találsz!

A Libiri jellemzése a könyvről: A Pulitzer-díjas és New York Times sikerlistás Junot Díaz lírai hangnemben megírt, és Leo Espinosa által gyönyörűen illusztrált könyve a kreativitás, különbözőség, és képzeletünk azon képességének dicsérete, hogy összekötnek bennünket – a családunkkal, a múltunkkal, és önmagunkkal.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Up!
Verified by MonsterInsights