A PomPom-mánia nálunk egy hangoskönyvvel kezdődött, egészen pontosan a Benzin szívó szúnyog mese volt az, ami teljesen elkápráztatta a kisfiamat. (Pogány Judit egészen zseniális mesélő, mondjuk ő mindenben az.) Bár szinte korlátlanul elérhető a mesesorozat a Youtube-on, a mesekönyvet jobban szeretem, mert nem sodor el, alaposan ki lehet elemezni a figurák fizimiskáját és tulajdonságait. Nagyon örültem, hogy megtaláltam a Mesepatika Instagram oldalán a könyvek ajánlóját, amiben érdekes infókat is találtam. Olyan jó feleleveníteni! Anna PomPom mesekönyv ajánlójának egy részlete következik.
Egyszer olvastam egy Sajdik Ferenccel készült interjúban, hogy Csukás István, akivel egyébként baráti viszonyban voltak, részben Sajdik megtréfálására találta ki ezeket a különc figurákat: hátha akad olyan, amit a kiváló illusztrátor és karikaturista majd nem tud megrajzolni. Hát, nem akadt.
A kötetek illusztrációi vetekednek a szöveggel. Elképesztően lazák, spontának, és humorosak. – A mesék egy része egyébként eleve a rajzolás támájából adódó gagre épít: így péládul a Radírpók mindent kiradíroz, a Tintanyúl véletlen kifolyt színes tintából született, Hapci Benő pedig tüsszentéssel hoz létre műalkotásokat (mint afféle Jackson Pollock).
Mi 2 – 2 és fél éves kortól olvassuk, de 3-tól bárkinek bátran ajánlom.
Olvasd el a Mesepatika oldalon többek között azt, hogy mi a különbség az új és a régi kiadású PomPom meséi között, és nézd meg a többi ajánlót is!
